Keszler Viktória

A Másállapotot a Szülészetben! mozgalom alapítótagja vagyok, négy gyermek anyukája, egykori dúla, szülésfelkészítő. Szültem otthon, kórházban, és éltem át korai vetélést is. Anyaként és segítőként is megtapasztaltam az informált döntés és az ítélkezés mentes támogatás erejét, így munkám során is ezt képviselem. Saját pozitív élményeim ereje és lelkesedése vitt a szülés témái felé, de szülés körüli segítőként rá kellett jönnöm, hogy nem mindenkinek adatik meg a megerősítő szülésélmény, sőt, sokan cipelik a méltatlan bánásmód és a trauma terhét. Korábban azt hittem, hogy a felkészülés és a jó választások elegendőek , de szembesültem azzal, hogy inkább szerencse és kiváltságok határozzák meg a szülésélményt, mert az ellátásban jelen vannak a szülészeti erőszak és más rendszerhibák, ráadásul a női testet és a szülést övező tabuk azt is nehezítik, hogy minderről beszélni lehessen, ami tovább növeli a szégyent és a bűntudatot. Tudván, hogy szülni, születni és dolgozni is nehéz a jelenlegi ellátó rendszerben, mélyen hiszek abban, hogy a valós és pontos információnak, az őszinte szembenézésnek, párbeszédnek és egymás meghallgatásának hatalmas ereje van. Számomra nagyon fontos kihangosítani azt, hogy a szülők kompetensek, a nők tapasztalati szakértői a szülésnek, és szabad nemet mondani az ártalmas eljárásokra, de képviselem azt is, hogy nem a te hibád, ha nem jól bántak veled és a kisbabáddal, és fontos, hogy tudd, hogy számít, amit átéltél, és van mód gyógyulni a traumából, nehéz élményből.

Pleván Timi vagyok, két kislány anyukája, perinatális szaktanácsadó és az Ablak a világra projekt életre hívója. Hazánkban a szülészeti protokollok intézményenként eltérőek, és ezek a protokollok nem hozzáférhetőek a kismamák számára. Így a várandósok szájhagyomány útján, egymást kérdezve próbálnak információhoz jutni arról, hogy az egyes kórházakban milyen szülésvezetési gyakorlatra számíthatnak. Emellett nincs olyan központilag biztosított, nyilvánosan is elérhető minőségbiztosítási rendszer, amiből objektív mutatók alapján lehetne tájékozódni, hiányzik a visszajelzés lehetősége, és információk hiányában nem ítélhető meg az sem, hogy a szülészeti ellátásban alkalmazott gyakorlatok mennyiben felelnek meg a legkorszerűbb kutatási eredményeknek, evidencia alapú ajánlásoknak. A projektem célja pótolni ezeket a hiányokat, és létrehozni egy olyan anyai tapasztalatokon alapuló adatbázist, ami feltérképezi a magyarországi szülészeti ellátást, és megkönnyíti a kismamák tájékozódását.Olyan patriarchális rendszerben élünk, ahol a várandósságunkat, szülésünket érintő kérdésekben nem vagy alig osztanak meg velünk információkat, és minden azt sugallja, hogy akkor járunk el felelősen, ha kérdés nélkül tesszük, amit mondanak nekünk. Meggyőződésem szerint a szülő nő kompetens felnőtt, aki a megfelelő, objektív és teljeskörű információk birtokában képes a maga, a gyermeke, a családja számára legmegfelelőbb döntéseket hozni, illetve csak ő képes ezeket a döntéseket meghozni. Ezért a projektem fontos célkitűzése az információhoz való hozzáférés támogatása, a gondolatébresztés, a tabuk ledöntése és a tévhitek oszlatása szüléssel, szoptatással, kisgyermekkorral kapcsolatos kérdésekben.

Győrfy Judit, mentálhigiénés segítő szakember, jogász, nőjogi aktivista, a másállapotot mozgalom egyik alapító tagja, két gyerekes anya.

Személyes életemben és a munkám során is rengeteget vagyok nőkkel körülvéve. Fájdalmas történeteik és a tenni akarás indítottak a másállapotot a szülészetben mozgalom életre hívására is. A nők életük során sokszor, sokféleképpen vannak kitéve elnyomásnak, azonban a szülés egy olyan kiemelt életesemény, amikor a rossz bánásmód, hatalommal visszaélés egy nagyon sérülékeny, kiszolgáltatott állapotban éri őket és ezért különösen traumatizáló lehet.

A traumatudatos ellátás egyik szószólója vagyok. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy akik életük során szenvedtek már el bántalmazást, akár fizikai akár szexuális erőszakot, számukra különösen ártalmas a személytelen, hatalmaskodó bánásmód, a rájuk kényszerített beavatkozások, az őket vagy babájukat érő, de nélkülük meghozott döntések.

Fontosnak tartom, hogy a nehéz szülésélmények okaként megjelöljük azt a társadalmi közeget is és azt az intézményes működésmódot, amely lehetővé teszi dolgozóinak, hogy a nőket nem egyenrangú partnerként kezelje - a nők jelzéseit, kéréseit, megéléseit figyelmen kívül hagyja, fájdalmával érzéketlen lehessen.

Ezért mentálhigiénésként igyekszem a hozzám fordulókat a gyógyulás útján úgy kísérni, hogy nyilvánvalóvá váljon számukra is, ami velük történt nem az ő hibájuk.

A “ne árts” elve alapján a traumatudatos szemlélet elsajátítását tartom az egyetlen járható útnak, amely képessé teszi az egészségügyben dolgozókat a támogató partneri viszonyulásra és garantálja a szülő nők testi lelki jóllétét.

Minden szülés számít, minden nő számít!