Content restricted

Tudod milyen az, amikor a legapróbb mozdulathoz i

Épp Barcelonában ülök egy tradicionális, kolu

Nem is gondoltam volna, mennyire “évfordulót”, mérföldkövet fog hozni ez az év. A dátum, amikor már tudtam, hogy nem ver a szíve. A vetélés dátuma. Amikor megszületett volna. Amikor fogant. A pozitív teszt napja. Amikor még minden rendben volt. És tegnap, a vetélés évfordulója. Én nem vagyok az a hónapfordulókat számontartó lány. Sőt, azt gondoltam, hogy menni fogok tovább, hát nincs itt semmi látnivaló, megtörténik az ilyen, ez még nem volt gyerek, statisztika, négyből egy nő, nem olyan nagy dolog ez, nincs kihez kötődni. Azt gondoltam, menni fogok tovább az életemmel. Aztán maradtam. Mert kötődni elgyászolt jövőképhez is lehet. Hónapokig alig tudtam másra gondolni. A háromgyermekes családokat szuperfantasztikumnak láttam - hát ez hogy lehetséges, nekik hogy sikerült? Én lepődtem meg a legjobban, amikor jött a felismerés, hogy mi is a neve ennek az ürességnek a mellkasomban: ezt úgy hívják szomorúság. Van az úgy, hogy a saját érzéseidhez is közelebb kell menni, hogy felismerd őket, mert szabad szemmel nem láthatóak.
Elindultam egy úton, csak épp nem azon, amelyiken akartam. Nem 3 gyerekem van, hanem sok-sok felismerésém. Most, pontosan 1 évvel később - bezárva az évgyűrűt - látom az út értelmét. Vagy csak látni akarom. Nem kisbabát hozott ez az 1 év, hanem valami mást. Eddig is figyeltem a ciklusom, de a ciklusszinkron oktatóvá válásom elmélyítette a kapcsolatokat a testemmel. Kicsit olyan, mintha eddig sötétben tapogatóztam volna és most végre felkapcsolta volna valaki a lámpát, kb. így tudnám körül írni, mit jelent nekem a női működés mély ismerete. (Továbbra sem értem, ez miért nem tananyag az iskolában) Én, a hiperaktív, FOMO őrült örökmozgó megtanultam lelassulni, befelé figyelni, megérteni a testem jelzéseit, harmóniában élni a ciklusommal, megtanultam újra pihenni, lélegezni, aludni, enni.
Van, aki megy tovább egy veszteség után, az is rendben van, azt hittem, én is ilyen vagyok. Aztán itt vagyok, még mindig úgy érzem egy év távlatából is, hogy még mindig a folyamatban vagyok és tart a lelki fészekrakás.

Veszteséget átélt nők: nektek mikor sütött ki újra a nap? Mikor lett újra hitetek?

#perinatálisgyász #anyavagyok #anyaság #gondolatok #lamatriarcha

A mentorprogram Szülésáldó ünnepe ✨ - mindi

Ti küldtétek történet egy mentorprogramos anyától ❤️ A szívemnek a legtöbbet jelentik az üzeneteitek, ez a motor, a motiváció. Adrinak végig együtt szurkoltunk a csoportban, gratulálok neki.

Kedves Barbi!
A szüléstörténetemet már megírtam, de szerettem volna itt is megköszönni neked a mentorprogramot. Magamat mindig inkább kutyás lánynak tartottam, a szüléssel meg úgy voltam, mint manapság a legtöbben, csak annyit tudtam róla, hogy, baromira fáj és úgy is képzeltem nagyjából, mint ahogy a filmeken ábrázolják. Amikor megtudtam, hogy babát várok és letelt az első trimeszteri sokk, az utolsó pillanatban jelentkeztem a mentorprogramra. Maga a várandósság is elképesztő változásokat hozott bennem, teljesen új arcomat ismertem meg általa. Amiért neked külön hálás vagyok, az az a szemlélet, amit itt megismertem. Hogy a szülés és születés valóban egy csoda, és annyi mindenre rávilágított, ami ma rendszerszinten rosszul működik. És én, aki annyira féltem a szüléstől, hogy egy random facebook videó után elsírtam magam, hogy ez nekem nem fog menni, eljutottam odáig a 9. hónap végére, hogy rendesen vártam a nagy napot és a félelem mellett inkább izgatottság volt bennem. Mindig is tervezős és félkészülős fajta voltam, nekem ez adott biztonságot. Az más kérdés, hogy aztán a végén minden másképp alakult és sajnos pont beleestem abba a 15 százalékba, ahol komplikáció lép fel a szülésnél. De tudom, hogy a történtek feldolgozásában nagyrészt az a tudat segít, hogy én mindent megtettem, nem az én félkészültségemen múlott a dolog. A férjem végig mellettem állt ezen az úton, az előadásokat mindig nyitottan fogadta, és soha egy percre sem éreztem azt, hogy ne támogatna minden döntésemben. A sürgősségi császár nagyon megviselte őt lelkileg, ezért teljesen magától leírta ő is a szüléstörténetét a saját szemszögéből. Szóval hihetetlen az az út, amin mindhárman végigmentünk. A másik hatalmas segítség az a mankó, hogy tudtam, nem fognak elbizonytalanitani az olyan típusú mondatok, hogy “ilyen mellbimbóval nem lehet szoptatni”, mert tudtam, ha így alakul, akkor lehet segítséget kérni, mert mindig van segítség. Egy szó, mint száz, köszönünk mindent.

Szeretettel: Adri, Ádám és Félix baba

A menopauza bölcsője a gyermekágy! Ezt minden n

Hasznos linkek

Konzultációs lehetőség
Így született a La Matriarcha
Bejelentkezés

Segítség

Amennyiben vásárlás , számlázás vagy a tanulási folyamat során probléma merül fel, írj a hello@lamatriarcha.hu e-mail címre!

Kötelezők

ÁSZF
Adatkezelési tájékoztató
Jogi Nyilatkozat
Impresszum

A kényelmes és biztonságos online fizetést a Barion Payment Zrt. biztosítja.

Az oldal tartalma szerzői jogvédelem alatt áll! A szöveges és videós tartalmak valamint illusztrációk bármely formában való utánközlése csak engedéllyel lehetséges

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A weboldal használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.Értettem Adatvédelmi irányelvek